Megint beugrott valami!

Úgy gondoltam, jó lesz ide. A legegyszerűbb vajastészta-alaprecept. Ha sót raksz hozzá, sós lesz - ha cukrot, akkor.....?

Sóshoz: egy kocka vaj (a 25 dekás), 

             4 bögre liszt, 

             kiskanálnyi só,  

             hideg víz. 

Édeshez: egy kocka vaj, 

             3 bögre liszt,  

             1 bögre cukor, 

             kevés tej.

Én géppel keverem ki, mert nem akarom, hogy a kezemtől felmelegedjenek a hozzávalók, akkor már nem lesz olyan omlós (szerintem legalábbis), és jó, ha minden hideg. Az lényeges. Persze kézzel is jó, csak gyorsan kell vele dolgozni. A vajat elmorzsolni a liszttel, folyadékkal, aztán összegyúrni. 

A gép 1-2 perc alatt ezt elintézi, tökéletes golyót kerget a tálban. Nekem már csak össze kell hoznom ezt a golyót a többi jelölttel. Szegény Nagyanyó, de sokat gyúrt az öreg kezeivel :-) Milyen könnyű is nekem!

Legközelebb leírom az ebből a tésztából készült csirkehusis nemjuteszembe nevű étket, amit a gyerekeim annyira imádnak. Gyorsan kész van, és gyakran kell sütnöm, de még a kisebbik tinédzser lánykám is el tudja készíteni. És a nagy is megeszi, pedig utálja a húst!

Pici ötletek

-Páratlan zokniból portörlő
-régi kanálból ruhafogas, ha egy darab lécre rögzíted nyelénél fogva függőlegesen, a nyele lógjon lefelé (két kis csavarral jó felfúrni)
-sörös kupakból lábtörlő (recés szélével felfelé fektetve és egy kis szeggel rákalapálva egy darab fára jó kis sárkaparó lesz belőle, sok kupak kell hozzá, sör ivók hajrá!)
-dobozos sör nyitófüle is újrahasznosítható, képakasztónak tökéletes (pl. egy gipszkeretbe beleöntve, textilkép hátára varrva, stb.)
-evőpálcikával szoktam varráskor a sarkokat "kitolni", miután kifordítottam az "elkövetésem", tökéletesen bevált.

Mielőtt elfelejtem....a fél pár zoknik utóélete

gyorsan leírom, mert mire idejutok addigra minden "kiesik", amit erre a blogra szánok.

Szóval, az úgy szokott leni minálunk, hogy a három nagy gyerkőc folyton keveri a zokniját. Egymáséit, néha nem véletlenül. Liza lányom lenyúlja a nővéréét, Kriszti pedig hajlamos felemás zokniban rohangászni, kitudjamiért?!

Nos, egy idő után itt maradnak a fél pár, gazdátlanok, a lyukasakat nem is említem.

Ami a lényeg, hogy remekül bevált portörlésre, takarításra, akár ablakpucolásra is az elárvult, likas fuszekli. (Viccesen nézek ki, amikor kesztyűként felhúzva két különböző fél-fél pár zoknival "simogatom" a tisztítandót. Utána úgyis kukába kerülnek).